Wassermann saját maga úgy ír erről a regényéről, mint az egyik legjelentősebbről művei sorában. Főhőse Laudin, a sikeres, középkorú bécsi ügyvéd, aki életközépi válságba jutott. Egy fiatalember öngyilkossága kapcsán megismerkedik a démonikus hatású berlini színésznővel, Lujza Decrummal, akinek hatása alól Laudin sem tudja kivonni magát. Ez a kapcsolat váltja ki Laudin elidegenedését a társadalomtól, munkájától, a burzsoá társadalom szennyétől (hazugságaitól, álságától, csalásaitól) és hosszas vívósás és moralizálás árán Laudin szakít addigi életével. Nem, nem lesz Laudin öngyilkos. Ezt a klisét nem veti be Wassermann - annál ő sokkal jobb író. Egy más utat talál Laudin, mi meg elgondolkodhatunk azon, hogy Laudin útja éppúgy érvényes mai társadalmunkra, mint a II. Világháború előestéjén bármely európai társadalomra. Remek könyv, igazi lélekbúvárlat, mely elmerül a fertőben, hogy felemelkedjen a napfényre.
