Ez a könyv Egyiptom történetét tükrözi vissza, ám azt nem a fáraó és nem a szultán, hanem a fellah szempontjából, aki minden korban bensőségesebb kapcsolatban élt a Nílussal, mint az uralkodók. Mert Egyiptom az egyetlen ország a földön, amelynek nagy folyamát minden lakója állandóan szem előtt tartja. A dinasztiák jöttek, kihasználták és elmentek, a folyam azonban megmaradt, mint az ország atyja. Hatezer évvel ezelőtt a Nílus, amely a vizet és a gabonát adta, éppen olyan sorsdöntő volt a fellah számára, mint ma, a vízművek és a gyapot korában. Éppen ezért ez az új, alulról való ábrázolásra törekvő kísérletünk a vallások és a halotti kultusz, a templomok és mecsetek ábrázolását is túlnyomóan úgy adja, amint azokat a fellah élte át, hiszen ő az alsó Nílus népe. (Emil Ludwig)
